Dóka Balázs, SMS pályázatunk nyertese írt képes élménybeszámolót belgiumi útjáról, melyet itt olvashattok:

A KÜMA pályázatán nyert utazásra menyasszonyom kísért el. Mindketten nagy izgalommal vártuk az utazást. Kis kikapcsolódás, világjárás így a tél beköszönte előtt. Természetesen gondos tervezés nélkül külföldre nem megy a magyar, az Internet segítségével már jóval az utazás előtt szállást foglaltunk és jegyeket váltottunk. Tájékozódtunk kicsit a történelmükről, az ott használt nyelvekről, látnivalókról, érdekességekről, esetleges veszélyekről.

Bár az úti cél eredetileg Brüsszel volt a pályázat szerint, de kis utána olvasást követően úgy döntöttünk, hogy inkább csak érintjük azt, útban végcélunk, Brugge (Brűzs) felé.

Az előkészületek után eljött a nagy nap, szeptember 29., amikor is hajnal 3:45-kor reptéri transzfer autóbuszjárattal kiutaztunk a repülőtérre. A korai időpontot tekintve talán nem meglepő módon, körülbelül 10 perc alatt bent voltunk a kiszolgáló csarnokban és vártuk, hogy megnyissák a kapunkat.
Az ilyenkor szokásos versenyséta, helyezkedés és szimpatikus ülőhelyre való vadászat után, menetrendnek megfelelően, pontban 6:15-kor a levegőbe emelkedtünk. A repülés legjobb része amúgy is a felszállás és a leszállás (szerintem), de kapitányunk megajándékozott bennünket ablak mellett ülő szerencséseket egy kis város feletti keringéssel. Miután megcsodáltuk az ébredező Budapest látványát, igen hamar visszatértünk a korábban félbehagyott alvásra, így aztán a szűk két órás út inkább tűnt 30 percnek. Míg kedvesemet a talajhoz csapódó kerekek és az intenzív fékezés rángatta vissza a valóságba, addig én szerencsémre előtte 10 perccel ébredtem, szóval kiélvezhettem a leszállás izgalmait is (még mindig lakóházak és fák és utak és földek és autók és még több ház mi meg levisszük a tetejét hol van már a reptér itt kellene lennie...). (:

Az időjárás az itthonihoz hasonló, ezért nem okozott meglepetést (meg ugye a jó turista tájékozott az időjárást illetően, szóval meglepetésről szó sem lehetett): felhős szeles 20 fok várt a kifutón (a hajunk természetesen még mindig tartott!). Transzfer buszunkkal 1 óra alatt beértünk Brüsszel Midi busz- és vasútállomásra. Itt első dolgunk volt várostérképet keresni.
Párommal szokásunk a gyalogos városnézés (korábban Párizst jártuk be gyalogosan 2 nap alatt, és nem hagytunk kis semmi látnivalót), így innen is gyalog indultunk a belváros irányba, ahol hamar ráakadtunk arra a bizonyos másfél utcára és 2 térre, ami nekünk, turistáknak készült. Sajnos padokkal nem találkoztunk, ahogyan szíves vendéglátással sem igazán. Ahogy később megbeszéltük, olyan érzésünk volt, mintha hívatlanul beállítottunk volna a mogorva szomszédunkhoz, aki egy fergeteges bulit követően a romok takarítása közben dünnyög az orra alatt: "Soha többet nem jön ide senki, soha, soha, soha...mit is gondoltam...". Ehhez az érzéshez a helyiek hétfő reggeli rohanása és a szeméttel borított utcák is nagyban hozzájárultak. Természetesen megnéztük a pisilő kisfiú (vagy rövidebben "pisfiú") szobrocskájának mind az 58 centiméterét (nem rosszra gondolni, talpától a feje búbjáig!) és megkóstoltuk az egyetlen helyi fogásnak nevezhető belga gofrit (waffle) is. Láttunk még kínai csoportokat Kínában gyártott szuvenírekért rajongani és persze rengeteg csoki boltot. De inkább kiállításnak vagy fellegvárnak kellene neveznem. El kell ismernem, ami a legjobban megfogott Brüsszelben, az a csokik, sütik, bonbonok, pralinék, trüffelek, kekszek és más nyalánkságok díszítette szobányi mennyországok voltak.
Mivel nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy kár volt elutaznunk, gyorsan lezárnám Brüsszel városát azzal az összegzéssel, hogy nem nyerte el különösebb tetszésünket, ellenben egészen más fényben látom drága-drága fővárosunkat.

Egy óra vonatozás után (pontos, csendes, siklik-suhan) megérkeztünk Brugge vonatállomásra, ahol már az állomást elhagyva szerelmesek lettünk a tiszta, rendezett, egységes téglaépületes, virágos, parkos, macskaköves kis utcácskákba. Azt éreztük, hogy hazaértünk. Ránk vártak, akartak minket, így is kezeltek. Kedves, mosolygós flamand emberek lesték miben lehetnek segítségünkre.

Főtérre nyíló kis szállásunkra érve kiegészítettük a korábban meg-megszakított alvásunkat, majd városnézésre indultunk. Térképet már a vonatról leszállva szereztünk, de azt kell, hogy mondjam, hogy itt csak iránytűnek használtuk, mert valójában a leesett állunk és tágra nyíló szemeink vezettek bennünket, Belgiumnak ebben a kis ékszerdobozában.
Tisztaság és rend várt minden sarkon. Velence csatornáihoz hasonló vízi utak szelték át a várost keresztbe-hosszában. Lovas kocsik, gyönyörű templomok, takaros utcák, éttermek, romantikus parkok, sétányok és kis hidak által meghintett középkori kereskedőváros. Mai napig megvannak a vámszedő kapuházak a négy égtáj irányába. Nehezen terpeszkednek a várost körbezáró vizesárok felett átívelő hidakon, árnyékot adva az ott élő hattyúk és kacsák seregének.
Túlzásnak tűnhet, ezért nem fokozom; tudom, ennyit is nehéz elhinni, feldolgozni, de azt kérem, bízzatok bennem. (:

Természetesen a gasztronómiáról se feledkezzünk meg. Eltekintve a ma már mindenhol hazaiként kínált pizzától, lasagnétól, hamburgertől, sült krumplitól, úgy kínálták a főtt kagylót és a gofrit minden étteremben, mint nálunk a gulyáslevest. Így talán nevezzük ezt a két ételt belgának. Mivel reggelit bőséggel kaptunk a szálláson, csupán az ebéd és a vacsora várt megoldásra és ahol ennyi étterem van, ott csak választanunk volt nehéz közülük.

A csokoládé európai Mekkájaként emlegetném Brugge-t. Minden utcában talál az ember édesipari kézműves boltocskákat. Tekintve, hogy a barna aranyról beszélünk, az árakat is ekként szabták, de erre fel voltunk készülve.

A legjobban úgy fejezhetném ki a véleményem a kóstolt különlegességekkel kapcsolatban, hogy mióta hazajöttünk, azon gondolkozom: postán mikorra érne ide (és persze milyen állapotban), ha rendelnék egy dobozkával? (:

Még nem is említettem a zenélő óratornyot, aminek "be nem áll a harangja egész nap". De nem ám csak kolompol, egész dallamokat játszik el a harangokon, mint például az Örömódát vagy más dallamokat, amiket ismerek, de a neve nem ugrik be azóta sem.

A másik érdekesség, hogy amíg Brüsszelben francia az első nyelv, amin megszólalnak, addig Brugge-ben a holland. Természetesen mindenki tudott angolul, leszámítva egy munkájába temetkező takarítónőt, aki ijedten küldött tovább a kollégájához mikor megszólítottuk.

Ha első látogatás Belgiumban, akkor első szimfonikus koncert-élményem is. Ugyanis érkezésünk napján szembejött velünk egy plakát, amely azt hirdette, másnap este Star Wars filmzenei előadás lesz a brugge-i koncerthallban. Lecsaptunk a jegyekre, amint megnyugtatott a jegyárusító fiatalember, hogy nincs előírva kötelező viselet, ugyanis itthon nem készültünk ilyen programra bepakolásnál.

Egy szó, mint száz, hatalmas élmény volt az út, mind a repülés, mind a fenti szépségek. Míg Brüsszelt kevéssé, addig Brugge városát meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki vágyik a szépre, a nyugodtságra, a maximális kikapcsolódásra és pihenésre.
Ennél szebb és romantikusabb kis városkában ezelőtt még nem jártunk, meg is fogadtuk, hogy ide még visszatérünk a jövőben.

Szeretnénk nagyon megköszönni mindenkinek a KÜMA társaságából, hogy részünk lehetett ezekben a csodás élményekben, valamint azt a rengeteg segítséget és odafigyelést, amivel hozzájárultak az utunk szervezéséhez.

Köszönettel,

Balázs és Panka

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.