A bécsi Magyar Diákok Egyesülete (MDE-VUS), a budapesti székhelyű Külföldön Tanuló Magyar Egyetemisták Egyesülete (KÜMA) és a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület első közös szervezésében szakkollégium és táncház került megrendezésre december 9-én. A hagyományteremtő szándékkal életre hívott rendezvénnyel a szervezők egy, a jövőben megvalósuló előadássorozat alapjait szeretnék lerakni.

Dóka Balázs, SMS pályázatunk nyertese írt képes élménybeszámolót belgiumi útjáról, melyet itt olvashattok:

Szeptember 24-én ismét magyar fiatalok hangjától volt zajos a Maiden Lane 10. A nyári szünetről visszatérve a Hungarian Cultural Centre adott otthont a londoni magyar szakkollégiumnak, ahol ezúttal Szabadhegy Péter londoni nagykövet és Gelsey Vilmos bankár (az UniCredit tanácsadója, a Richter Gedeon Nyrt. elnöke) beszélgettek.

Ugye nem felejtettétek el, hogy két brüsszeli repülőjegyet ajándékozunk jövő hétfőn induló játékunk nyertesének?

A feladatot most prezentáljuk legeslegelőször, íme, eredményes spekulálást kívánunk mindenkinek!

- avagy beindult a Londoni Szakkolégium

Január 20-a este. A Covent Garden, Maiden Lane 10 előtt toporog néhány fiatal. Valamilyen furcsa nyelven beszélnek. Londonban vagyunk, a Hungarian Cultural Centre előtt, negyedórával a Magyar Szakkollégium projekt első eseménye előtt. Az előadó Csák János, Magyarország leköszönő nagykövete, a téma pedig a nagyköveti élet.

Ötletei mindenkinek vannak, szólt beharangozásunk keddi eseményünk, a KÜMA Start-up Nation of Hungary előtt, és a mondás ismét beigazolódott: a megjelentek nagy többsége kiváló ötleteket hozott, melyekből Start-up vállalkozásokat lehet építeni.

Gyönyörű hajnal volt. Igazából magamtól is pont 6.15-kor keltem volna, de úgy, hogy egyesületünk elnökéhez kellett menni ránézésre egy hektoliter folyadékot cipelni, hát, úgy a hajnali ébredés gyönyörteljes pillanata ha lehet, egy fokkal még szebbé vált.

Még gyorsan elvégeztem az utolsó simításokat, nyomtattam egy rövid leírást a program céljáról (tudniillik az Age of Hope Gyermekvédelmi alapítványnak szerveztünk gyűjtést, az ELTE Instruktori Köre által szervezet italPULT esemény mintegy kiterjesztéseként), majd miután ez megvolt, útnak indultam. Út közben beugrottam Benjaminhoz, a KÜMA elnökéhez, hogy tőle teljes hadifelszereléssel (italokkal, poharakkal, sütikkel) meginduljunk az egyetem felé.

A programot néhány hete lejelentettük a Students' Unionnél (leegyszerűsítve a helyi HÖK), majd -- bár kissé késve -- de az adott hét elején pedig ismét bejelentkeztünk, hogy pontosítsuk az időpontot. Csütörtök 11-es kezdés. Miután a csomagok bevitele körül kisebb komplikációk adódtak, ezért már reggel 9 körül ott voltunk. A terv szerint a szabadidőszervező SU alelnök egy emailben jelzett volna vissza azzal kapcsolatban, hogy melyik padot kapjuk meg aznapra. Ez nem történt meg, de előtte jelezte, hogy valószínűleg az egyes számú lesz a miénk, így -- ekkor egymagamban -- elkezdtem kipakolni az italokat, előkészülni. Ha pedig már korábban ott voltam, ugrásra készen, neki is vágtam az árusításnak.

Persze utolsó hét, reggel kilenc, Londonban pedig az egyetemi élet kissé kényelmes, így nem sok ember járt körbe, de természetesen lassan kezdett beindulni az üzlet. Közben megszereztem egyik csoporttársamat az ügynek, így ketten kínálgattuk az arra járókat.

Egy alkalommal egy tanárnak tűnő ember érdeklődve megállt mellettünk, kérdve, mit csinálunk. Természetesen ekkorra már (túl lehettünk az első egy-másfél órán) egészen közvetlenül, folyékonyan soroltam, hogy mi is a szervezet célja, tevékenységei, ... -- mikor egyszercsak félbeszakított: van-e engedélyünk.

- Természetesen - mondtam - itt és itt lebeszéltük, a Hungarian Society-től vagyunk.

- Sajnos, az amibe gyűjtötök, az nem akkreditált, gyűjtőeszköz - mondta. Valóban nem lehetett épp annak nevezni. Az illető végig sorolta, hogy milyen tulajdonságokkal bír egy akkreditált persely (mint közben kiderült, a biztonsági szolgálatnál dolgozott), majd azt javasolta, hogy kérjünk egyet az SU-ban, ugyanis ha nem abba gyűjtünk, akkor a rendőr, aki az egyetemen dolgozik, le fogja foglalni a pénzt amit összegyűjtünk.

Ennek a fele sem tréfa, gondoltam népmesei fordulattal, és átszaladtam az SU-ba. Ott az alelnök, akivel a foglalást folytattam, nem volt bent, a másik alelnök viszont igen. Amikor elmondtam, mire volna szükségem, jelezte, hogy a foglalással gondok adódtak, ugyanis egy, a gyűjtéshez szükséges nyomtatványt nem töltöttük ki. Kezembe nyomta, s én rögvest elkezdtem kitölteni. A helyzet azonban, hogy az Age of Hope nem rendelkezik nagy britanniai charity registration number-rel (a jótékony szervezetek jegyzékszáma), így nem lehet számára gyűjteni.

Annak ellenére, hogy gyűjtési szándékunkat (beleértve azt, hogy nem brit szervezetnek gyűjtünk) előre jeleztük, sajnos nem tudtunk kibontakozni. Elakadtunk a bürokrácia rozsdás fogaskerekei közt, elvesztünk, mint egy nem akkreditált perselybe dobott penny.

Nem volt mit tenni, eltakarítottuk a maradék muníciót, majd szomorúan beültünk egy közgáz előadásra.

Az italPULT, ahogy a rendezők nevezik, egy "jótékonysági egyetemi heppöning", ahol a résztvevők becsületkasszás alapon üdítőt vásárolhatnak, (a bevétel jótékonyságra megy, az AGE OF HOPE Gyermekvédelmi Alapítvány számára) és reggeltől estig nem menekülnek a szórakozás elől. A jó hangulat garantált, napközben a hallgatók zenélnek, este pedig a KO:ZHELY DJ-je lovagolja majd a lemezeket. Emellett a nap is sütni fog, ezt mi személyesen szavatoljuk.

Az italPULT-ot idén második alkalommal rendezik meg (azaz már hagyományosnak mondható), és ezúttal mi is ott leszünk. Tőlünk is vehettek majd üditőt természetesen, de ami fontosabb, hogy végre személyesen is találkozhattok velünk, kérdezhettek, érdeklődhettek, elmeséljük, hogy mi mindent tervezünk. SŐT, fel is iratkozhattok KÜMA-tagnak, amivel minket is a jövőtökért harcoló személyes regimentetek részévé tehettek. Egy biztos, mi már alig várjuk, hogy csatlakozzatok hozzánk!

Lényeg a lényeg, ne feledjétek, Egyetem tér, Április 16-17 (kedd-szerda), mi ott leszünk!

További részletek az esemény facebook oldalán.

Cambridge-ről szóló kétrészes cikkünk első részét itt lehet bepótolni, (vagy újra elolvasni), második része pedig most következik. Ahogy ígértük, a java hátravan, képekkel, érdekességekkel, na de vajon milyen az a buli, ahova 53.000 Ft a belépő és még úgy is veszteséges?

Szerencsére a cambridge-i élet nem csupán tanulásból, vizsgákból és nagyvállalati karrierrendezvényekből áll. A college-ok jellegzetessége a formális vacsora, ahol a diákok akár heti rendszerességgel öltönyben, talárban étkeznek hosszú, történelmi asztaloknál, sokszor gyertyafénynél. A vacsora három, vagy még több fogásból áll, melyek előtt többfajta bort szolgálnak fel. (Ilyen rendezvények általában három vagy még több fogásból álnak, előtte portóit szolgálnak fel és akár többfajta bort.) A college-ok általában is nagy figyelmet fordítanak az étkeztetésre és nem csupán a formális vacsorák során, mivel úgy ítélik meg, hogy amennyiben a diákoknak minőségi, egészséges ételt kínálnak, akkor jobban tudnak teljesíteni akadémiailag (természetesen itt is van különbség a college-ok között). Az egyik legpozitívabb példa a St Johns College, ahol a konyhavezető előzőleg egy Michelin csillagos étterem séfje volt, és gyakran rendez borkóstolókat, sajtkóstolókat és egyéb gasztronómiai rendezvényeket.

 Cambridge, ahogy a madarak látják (Varga Ádám képei)

Ráadásul az egyetem diáktársaságai is rendkívül szórakoztató programokat ajánlanak a diákságnak. A legnagyobb diáktársaság, a Cambridge Union, saját épülettel rendelkezik, ahol olyan prominens személyiségek beszéltek az elmúlt években, mint Dominique Strauss-Kahn, Julian Assange, Muammar al-Gaddafi vagy Sir Ian McKellen. De nem csak ilyen komoly jellegű programok között lehet válogatni. Az Assasins Guild nevű diáktársaság minden évben tart egy tömeges gyilkosos játékot, ahol a résztvevőknek három, szintén résztvevő, de számukra ismeretlen embert kell levadászniuk, mondjuk vízi pisztollyal, hógolyóval vagy játékkardal, miközben ügyelnek arra, hogy saját maguk ne legyenek egy gyilkos áldozata. Továbbá érdekes a Jailbreak nevű kezdeményezés, egy jótékonysági rendezvény, amiben a diákok igyekeznek minél messzebb kerülni Cambridge-től 36 óra alatt úgy, hogy a saját pénzükből egy fillért sem költhetnek. Hihetetlen, de az elmúlt években a résztvevőknek sikerült különféleképpen Hong Kongba, Buenos Aires-be vagy éppen Miamiba is eljutniuk...

Cambridge ezen kívül pezsgő kulturális élettel is rendelkezik, rengeteg színházi előadáson, koncerten és filmvetítésen lehet részt venni. Különösen híres a Footlights nevű színházi társulat, de itt kezdte karrierét többet között a Monty Python csapat, Hugh Laurie (Dr House) és Sasha Baron Cohen is. Nem utolsó sorban a sport is fontos része a cambridge-i életnek, a hagyományos evezésen, rögbin és kriketten kívül számos sportban lehet részt venni, többek között „real tennisezni” is lehet, ami a mai tennis történelmi változata. Érdekesség, hogy a világon csupán két cég készít olyan ütőt, amivel lehet játszani. A sportmérkőzések általában a collegeok között zajlanak, és magasabb szinteken, egyetemi ligákban is lehet részt venni. Azok a diákok, akik Oxford ellen játszanak, elnyerik a „blue” titulust, hordhatnak kék blézert és tagjai lehetnek a Hawks klubnak. Egyébként a komoly Cambridge - Oxford rivalizálás ellenére sok szál köti össze a két egyetemet, például minden évben tartanak egy közös sítábort, több mint háromezer résztvevővel.

A St John's college vezetőjének szerény szállása és munkahelye (Varga Ádám)

A cambridge-i diákélet tetőpontja kétségkívül a vizsgák utáni May Week, ami ugyebár júniusban van. A hét a Suicide Sunday-el kezdődik, ahol a diákok azt ünneplik, hogy nem lettek öngyilkosak a vizsgákidőszak alatt. Az ünneplést kartondobozokkal épített hajók versenyével kezdik, és az egyetem „piálótársaságai” nyilvános versenyeivel érnek véget, ahol rendkívül ittas diákok esnek át mindenféle szertartáson. Tavaly nagy visszhangot keltett, hogy az egyik csapat improvizált tógákkal jelent meg, egy botra nyársalt disznófejjel, amit a helyiek kevésbé tartottak viccesnek. A hét az ennél mérsékeltebb májusi bálokkal folytatódik. A legtöbb college tart májusi bált, ahol a dress code általában Black Tie (fekete szmoking és fekete csokornyakkendő) vagy White Tie (frakk). Ezek a bálok rendkívül szórakoztatóak (a Times magazin szerint a St Johns College May Ball-ja a világ a hetedik legjobb bulija), hiszen végtelen mennyiségű és jó minőségű ételt és italt lehet fogyasztani, emellett gyakran fellépnek híres zenészek (az elmúlt években fellépett többek között a Vengaboys, Dizzie Rascal és The Wombats). Ugyan a jegyek ára elég magas (kb. 150 font darabja), de ez általában azért kevésbé baj, mert a diákok a vizsgaidőszak alatt úgysem költenek szórakozásra. A college-ok általában még így is pénzt veszítenek rajta, igaz, főleg azért mert presztízskérdés lett, hogy melyik college lövi ki a legtöbb tűzijátékot.

Ilyen környezetben él Cambridge-ben, körülbelül ötven, hatvan magyar, túlnyomórészük alapképzésben lévő diák. A csoport összetétele többnyire reáltantárgyas, azaz matematikus, fizikus vagy mérnök de találunk köztük történészt, pszichológust vagy közgazdászt is. A magyaroknak viszonylag hosszú múltjuk van Cambridge-ben, többek között Szentgyörgyi Albert is Cambridge-ben tanult. Történelmi érdekesség, hogy a Kings College-ban az első világháborúban elesett magyar cambridge-i diákról, Békássy Ferencről úgy emlékeznek meg, hogy azzal a fallal szembe helyezték el a nevét, ahol az angol hősi halottak nevét jegyezték el, így jelképezve, hogy a másik oldalon esett el. A jelenlegi magyar gazdaság is kapcsolódik Cambridge-hez, hiszen mára sok fontos gazdasági szereplő cambridge-es öregdiák, többek között a Budapest Bank vezérigazgatója, Zolnai György, Dietz Miklós a magyarországi McKinsey vezetője és Mártha Imre volt MVM vezérigazgató.

Egy háromlyukú híd (Varga Ádám)

A poszt szerzője a Cambridge-i Egyetem Magyar Diáktársaságának (Cambridge University Hungarian Society) titkára, jelenlegi Cambridge-i diák, és a KÜMÁ-val együttműködő az Egyesült Királyságbeli Magyar Diákok Egyesületének (Hungarian Student Association UK) alapítótagja, melyről további információt facebook oldalukon találtok.

A szerző személyes üzenete a Cambridge-ben tanulni vágyókhoz:

Diáktársaságunk többek között azért is alakult, hogy kiépítse a gazdasági kapcsolatokat magyar és Magyarországon tevékenykedő cég és a diákjaink között, hogy ezáltal segítsünk a diákjainknak megtalálni a megfelelő otthoni lehetőségeket, de a magyar cégeknek is segítünk megtalálni a cambridge-i lehetőségeket. Idén sikeresen rendeztünk egy borestet, amivel a magyar borokat kívántuk népszerűsíteni igényes és tudatos fogyasztóknak. A másik fő célunk az egyetemet népszerűsíteni Magyarországon, jelentkezésre bátorítani olyan magyar diákokat, akik bele sem gondolnak, hogy ők is képesek lehetnek Cambridge-ben megállni a helyüket. Ezáltal lehetőséget kívánunk teremteni sok tehetséges magyar fiatalnak, hogy a világ talán legjobb egyetemén tanuljanak. Ha kedvet kaptatok látogassatok el facebook oldalunkra! (www.facebook.com/CUHunSoc)