- avagy beindult a Londoni Szakkolégium

Január 20-a este. A Covent Garden, Maiden Lane 10 előtt toporog néhány fiatal. Valamilyen furcsa nyelven beszélnek. Londonban vagyunk, a Hungarian Cultural Centre előtt, negyedórával a Magyar Szakkollégium projekt első eseménye előtt. Az előadó Csák János, Magyarország leköszönő nagykövete, a téma pedig a nagyköveti élet.

A fiatal csapat végül úgy dönt, bemegy. Föl a lépcsőn, a Liszt teremben már zizegő hangok fogadják az újonnan érkezőket. A terem végében egyelőre csak egy üres flipchart és az azt megvilágító lámpa áll, így a vendégek egymással elegyednek szóba.

Végül befut az előadó is, az intézet igazgatónőjével, Pászthy Beátával együtt. A terem lassan elcsendesedik, míg az igazgatónő bemutatja a projektet, s az első előadót aki az üzleti világból csöppent a nagyköveti székbe. Az előadást a Hungarian Cultural Centre a KÜMA-val, valamint a HSAUK-vel együtt szervezte, s az első esemény, mint nevéből is kitűnhet, egy hosszabb sorozatot hivatott megnyitni, melynek keretében a Nagy-Britanniában élő magyar diákok szakkollégiumi jelleggel előadásokat hallgathatnak a legváltozatosabb témákban, az információs biztonságtól a közösségi közlekedésig mindenben.

A nagykövet előadása a diplomácia világába kalauzolta el a hallgatóságot, bemutatva egy nagykövet feladatait, céljait és érintve tevékenységeit, majd a nagyköveti lét történetéből levezetve elmagyarázta, hogy miért is van szükség politikai kinevezettekre.

Az országok diplomáciai kapcsolatát boncolgatva az előadás változatos gazdaság-politikai témákat érintett. A külkapcsolatok céljából és fontosságából kiindulva a nagykövet az állam szerepét is megvizsgálta, nem csak az újraelosztás összetételét tekintve, hanem annak célját is. Elmagyarázta, hogy hogyan és milyen elvek mentén alakult át az állami adórendszer az elmúlt évek folyamán, s mindezt globális kontextusba helyezte az új rendszer amerikai és európai összehasonlításával.

A nagykövet az előadásában hidak leveréséről beszélt. Mi a KÜMA-nál épp ezért dolgozunk, így egy kicsit magunkénak éreztük a nagykövet megjegyzését, mi szerint mindannyian tiszteletbeli nagykövetként dolgozunk.

Az előadás után kérdésekre volt lehetőség, amelyekre a válasz szinte újabb és újabb, bár rövidebb kiselőadásokat eredményezett.

Az esemény végül éjszakába nyúló borozással összekötött beszélgetéssel zárult, a hallgatóságot nem lehetett elzavarni a teremből. Ez a tény magáért beszél: kérjük a következőt!

És erre nem is kell majd sokáig várni. Tavasszal megrendezzük a második felvonást, várunk arra is mindenkit szeretettel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.